Igazi első posztként egy méltatlanul elfeledett klasszikust szeretnék kiásni a sírjából. Az Undying a ma már nem létező Dreamworks Interactive gyermeke, amely név elsőre lehet, hogy nem sok emléket idéz fel az egyszeri játékosban, de ha utánanéz az ember, rájöhet, hogy ők hozták tető alá például a Medal of Honor széria első, csak PSX-re megjelent epizódját is. Az Undying anyagi sikerének elmaradása után az EA vásárolta fel a céget, majd Electronic Arts Los Angeles néven egybe is olvasztotta a Command & Conquer játékokról ismeretes Westwooddal. Ennek okán a Medal of Honor franchise mellett a közelebbi múltban elsősorban valós idejű stratégiák születtek az RTS pápákkal kiegészült csapat kezei alatt, például a Command & Conquer 3: Tiberium Wars, a C&C: Red Alert 3 vagy a sokak által nagy becsben tartott Battle For Middle Earth széria mindkét része. Később aztán jött a C&C 4, ami annyira rosszul sikerült, hogy az EA meg is szüntette a Los Angeles-i stúdiót, de a MoH csapatot megtartották, ismét átkeresztelték, ezúttal Danger Close Games névre, majd el is küldték őket a Call of Duty alázóként belengetett következő Medal of Honor rókabőr kalapálására. Az alázás nem sikerült, a Danger Close pedig jelen játék címével ellentétben halandónak bizonyult, és bezárta kapuit. Na de vissza az Undyingra.

Üdvözlet a JátékPatológus blogon!

Zaxx vagyok, notóriusan amatőr firkálgató és gamer. Terveim szerint igényesnek szánt, néha-néha egészen elszállt elemzésekbe bonyolódó videojáték-kritikákat találhatsz majd itt, elsősorban régebbi címekről. Ha komolyabban bújod a magyar net hasonló témájú oldalait, akkor bár nem túl valószínű, de elképzelhető, hogy ráismersz majd néhány írásra; ennek oka az, hogy a blog létrejöttének egyik apropója az ilyen-olyan fórumokon szórványosan és rendszertelenül képernyőre vetett kritikáim kipofozása, rendszerezése. Aggódnia a maréknyi beavatottnak sem kell, lesz új anyag is bőven.

Remélem, hogy minél több idetévedő olvasó tetszését elnyeri majd a tartalom!